Eltolták a repjegyemet, szóval pár órával később kell a reptéren lennem. Azt sajnálom, hogy aki értem jön, neki sokat kell várnia, de ki tudja, lehet, hogy a többiek, akik szintén ma mennek a táborba, szintén késnek, szóval nem zavartatom nagyon magamat miatta. Így alakult, nyilván így kellett lennie, meg van az oka, hogy Isten miért alakította így a szálakat.

Tehát még pár óra hátra van a felszállásig, de minden rendben van, és ezt jó tudni. Máshol van az átszállás, más ideig fogok itt meg ott repülni, de összességében így 40 perccel rövidebb lesz az út ezen része, ami szintén hálára való ok.

Hamarosan elérjük anyuékkal a repteret, onnantól még valóságosabbá fog válni az egész. Juj, de várom már!!

Nagyjából 12 óra múlva száll fel a gépem...

Én már mindent bepakoltam, előkészítettem, szóval készen állok az utazásra. Először repülök átszállással és Európán kívülre, tehát azért izgalom van bőven. A becsekkolás is megvan, kicsit zökkenősen, de megvan. És hát délután 6-kor sem aludtam be még sokszor (most sem biztos, hogy fogok) csak azért, hogy másnap hajnali 2 körül már ébren legyek. De hát minden kalandnak megvannak a maga kis apróságai.

Kép forrás: https://pixabay.com/hu/users/congerdesign-509903/

A felvételi is lezajlott, végigcsináltam, eredmények még később lesznek, szóval most teljes bedobással készülhetek Silver Springbe.

Érdekes egyébként, hogy nyugalmam van afelől is, ha felvesznek egyetemre és afelől is, ha mégsem. Egyszerűen van egy biztonság mögöttem, ami az egész aggódást levette a vállamról és várakozással teli izgalommá tette...

Ami biztos, az az, hogy 2 nap múlva ilyenkor már az óceán felett repülök éppen, arra várva, hogy megismerjem a következő kalandomat, a nyári lakhelyemet, az új ismerősöket, a táborozó gyerekeket, a kulturális különbséget és még rengeteg új dolgot

Ui: a 2. bekezdés azért érdekes, mert a Z generáció tagjaként lényegében bepánikoltam, mert nem kaptam azonnali reakciót a szóbeli során arról, hogy hogyan fog alakulni a felvételi, pedig ők sem tudják jobban, mint én, hogy kik fogják velük kezdeni a szeptembert

A felvételi vizsga gyakorlati részéből 1 nap kész. Még egy szóbeli van hátra és lehet izgulni tovább az eredmény miatt...

A bőröndöm félig bepakolva, elvileg minden megvan már, csak még alakzatba kell formálni kedves kis bőröndünk formájába (ami érdekes lesz)

Éééés akkor számoljunk visszafelé: alig több, mint 3 nap és repülök!!

Sziasztok!

Szeretnék egy amolyan utazási naplót írni, ahol magamnak és a többi érdeklődőnek (ismerősnek, idegennek egyaránt) dokumentálhatom a nyaramat, minden kis aprósággal, élménnyel és tapasztalattal együtt. Nem ígérem, hogy mindent leírok, de az érdekes részeket igyekszem.

Tavaly a Hungexpo Educatio kiállításán találkoztam a Camp America programmal, ami azonnal megtetszett, és idén minden úgy alakult, hogy ki is utazhatok ezzel a cserediák programmal.

Elsősorban keresztény tábort kerestem, ahol majd Arts and Craftsot vagy Paintinget taníthatok, és közben a hitemet is megélhetem. Ősszel kiutaztam Londonba egy Requirement Fairre, ahol nem jött össze az elhelyeződés, de milyen jó is, hogy így alakult, mert így a lehető legkevesebb kompromisszum kötéssel utazhatok ki egy fantasztikus keresztény táborba, Silver Springbe. A tábor talált rám az Applicationöm alapján, és online interjúztam. Azóta a többi magyar munkatársammal is összebarátkoztam, akik nagyon aranyosak.

Akikkel idén nem találkozok Végtelenítiniben vagy az Agapé Szolgáló Táborban, azoknak üzenem, hogy nagyon fogtok hiányozni. A következő években találkozunk mindenképpen, de addig is kérem a beszámolókat. Ti pedig fogadjátok szeretettel az én beszámolóimat erről a nyárról...

Szép nyarat nektek!