Véget ért a 4. hetem, az 1. hónapom itt Amerikában. Érdekes érzés...

Történt néhány változás a staffban, de én maradtam activity-n, azaz a programoknál, amikről az előző összegzésekben írtam.

Ezen a héten több nehézség is szembejött velem, kezdve az irtózatos hőségtől (amivel együtt előjött a migrénes fejfájásom) egészen a felvételi ponthatárok megérkezéséig. A régóta várt pontok alapján nem kerültem be idén az egyetemisták közé, tehát az utóbbi néhány napban a pótfelvételi, az újabb szakok és az egyéb opciók lehetőségeit bújtam, ami azért valljuk be őszintén, a munkám rovására ment valamilyen szinten. És 7000 km-re otthonról egy ilyen helyzetet megoldani kicsit talán frusztrálóbb, mert a családi támogatást is telefonon keresztül, nagyon maximum videó híváson keresztül kapja meg az ember. Szívás az egész. DE! Ami jó, hogy most hétvégén több időm volt leülni a szüleimmel beszélni, és sikeresen közös nevezőre jutottunk. Hála érte!

És ha még elfelejtettem volna mesélni róla, van egy közel 1 éves internship program lehetőség, ami nagyjából a szakmai gyakorlatnak (vagy gyakornokságnak?) felel meg. Én pedig jelentkeztem rá. A következő hetekben lesznek csoportos interjúk, amik alapján választanak majd a főnökeink, hogy kit szeretnének foglalkoztatni hosszabb távon. Félreértés ne essék, elmondták az előadáson, hogy mindenkit szeretnének foglalkozni, akit érdekel a lehetőség, de nincs rá lehetőségük.

A csütörtöki vacsi idejére meghirdettek egy megbeszélést azoknak, akik szeretnének bemerítkezni, vagy szimplán csak beszélgetni, kérdéseket feltenni Jézusról. Mivel én már be vagyok merítkezve, ezért nem kifejezetten terveztem menni, de végül csak ott kötöttem ki, és csatlakoztam az egyik kiscsoporthoz. Nagyon áldott alkalom volt szerintem, akkor is, ha csak 30 percet kaptunk. Jövő hétre is terveznek egy meetinget. Várom már!

Ja és a többiek a szombati kirándulás alkalmával Washington DC-be látogattak el, ahol többen megnézték A fehér házat. Nekem nagyon fájt a fejem már reggel, úgyhogy kihagytam, de élmény volt látni a többieket a híres épület előtt pózolni. Kicsit úgy érzem így, hogy én is ott lehettem.

Az egyik főnököm pedig ezzel a héttel elbúcsúzott tőlünk, megy vissza egyetemre. Itt már sokaknak augusztusban megkezdődik az egyetemi időszak, de hamarabb is véget ér. Május körül már tudnak is visszajönni a táborba, hogy elkezdődhessen a gyerekeknek is a tábor szezon.