Rendben, nem kertelek.

Nekem nagyon rossz volt az első éjszaka, az első nap, és még az első nap munkában is. Megértem, hogy ez időbe telik, de amikor felborul az egész életmódod, az hogy mikor eszel, az hogy mit eszel, az hogy mikor alszol... Egyszerűen nekem túl sok. Csak túl sok. Várom, hogy jobb legyen, tudom, hogy jobb lesz, de az elmúlt 42 órában lényegében csak vegetáltam, igyekeztem túlélni és rengetegszer volt sírhatnékom.

Nem tudom, hogy mi a feladatom, alig ismerek valakit,  nem ismerek semmit... Minden idegen, ismeretlen, bizonytalan, és ez baromi rossz.

Közben véget ért az első munkanapom, és már látok egy keveset az alagút végi fényből.

De akkor még néhány végletet a mai napból:

• A low (=egy mélypont): a délutáni takarítás során találkoztam egy fekete kígyó levedlett bőrével, és időbe telt, mire felismertem, hogy az ott nem egy élő dolog
• A high (=egy jó dolog): a reggeli buzdítás nagyon jól esett, és elkezdett formálni, hogy nem csak én vagyok rosszul, nem csak én vagyok mentálisan instabil, és hogy ezek miatt is fordulhatunk Istenhez, és ő ad megnyugvást