Amikor először megérkeztem minden fura volt. Minden előre ízesített volt és teli gyorsan felszívódó szénhidráttal. Azóta kicsit jobban belejöttem már, hogy az étkezésemet hogyan tudom valamennyire egészségesre faragni. Ez mondjuk nem a legegyszerűbb, ha mindenhol, ahová néz az ember, finomabbnál finomabb nasikat lát (kezdve a kekszektől a csipszeken át a fagyiig, majd a jégkrém szendvicsig).

Még a legelső kisebb szünetemben, amikor elvitt egy kicsit a gyerekektől az egyik főnököm, kaptam lehetőséget, hogy kipróbáljam a mogyoróvajas-lekváros szendvicset, habár, akkor még nem gondoltam, hogy ez egy jó dolog. A bátyám oda van a mogyoró vajért, de én nem kifejezetten, ezért úgy álltam hozzá, hogy a főnököm kedvéért valahogy majd megeszem. És láss csodát, nagyon finom volt az a szendvics... Úgy értem, azóta minden reggel része valamilyen formában az étkezésemnek.

Ma pedig pótvacsinak egy kicsit újragondoltam és gofrival csináltam meg (fini lett):