A második munkanapom sokkal jobban telt. A július 4-i ünnep nap miatt kevesebb gyerek jött, és ez nagyon sokat segített a helyzeten. Nem mondom, hogy nyugisabbak voltak, de kevesebben voltak, akikre koncentrálni kellett, és így könnyebb volt.

Tegnap már sokkal jobban voltam, az időeltolódást kezdi megszokni a szervezetem, és már enni is tudok egész normálisan. Izgatottan várom a mai napot. Nem tudom még, hogy milyen programok lesznek ma, de újra az összes (10) gyerek velünk lesz. A mi táborokban 1 counselorre jut max 12 gyerek, de van 1-2 segítője is jobb esetben.

Szóval a mai nap is eltelt. Méghozzá nagyon jól. Egyre közelebb kerültem a gyerekekhez, és már most hiányoznak, mert ha vissza is jönnek jövő héten, másik csoportot fogok vinni minden valószínűséggel. De még van két napom velük, amit kihasználhatok, és ki is fog

ok!